7. Rész
Elmosolyodott, majd újra smároltunk. Amikor az ágyon feküdtünk és csókolózás közben felülre kerültem, egy kicsit pihentem. Ráültem a combjára.
-Kényelmes így? Nem nyomom a lábad?
-Jó így.
-(Fura helyzet.) – gondoltuk egyszerre.
Elővettem a telefonomat és egy darabig nyomkodtam. Aztán Justin elvette.
-Kérlek, add vissza. Üzenetet kell küldenem anyának, hogy nem tudom, mikor érek haza. De nem fog aggódni, mert biztonságban vagyok veled. Hiszen a főnöknek vigyáznia kell az alkalmazottjára. Vagy rosszul tudom?
-Jól tudod. Tessék. De amint elküldi, ideadod, és nálam marad, amíg haza nem viszlek. Csak akkor adom vissza előbb, ha anyud hív. Megegyeztünk?
-Meg. Már el is küldte. Tessék.
Odaadtam és az ágy szélére ültem.
-Hol van a papír?
-Itt van. De most még ne gyakoroljunk. Szeretnélek kiélvezni, és ezt nem úgy értettem.
-Ne magyarázkodj. Tudom, hogy érted. De meg kell értened, hogy minél hamarabb el kell kezdenünk. Te leszel, aki kérdez, én meg válaszolok. Csak, hogy megmutassam a módját.
Amíg mi próbáltunk, valaki követett minket és fényképeket készített. Bejött a raktárba, ott is fotózott. Az előszobában járt, amikor meghallottam.
-Valaki van még itt rajtunk kívül. Maradj csendben. Csapdát állítunk neki. Feküdj le és tégy úgy, mintha aludnál, addig én elbújok az ajtó mögé.
-Oké.
Elindult felfelé.
-Gyorsan! – mondtam.
Elfoglaltuk a pozíciónkat és figyeltünk. Amikor bejött a szobába, vagy 20x lefényképezte Justint ,,alvás közben”. Mögésettenkedtem és egy szempillantás alatt kikaptam a gépből a memóriát. Észre sem vette. A tartalékokat is elvettem. Ez a hapsi nem bízott semmit sem a véletlenre, volt nála10 db memória, plusz, ami a gépben volt. Mivel az én gépembe is olyan memória való, eltettem mindet. Olcsón megúsztam. Visszabújtam az ajtó mögé és a hapi arcát figyeltem. Amikor meglátta, hogy eltűnt az összes memóriakártya…
-Hát ez meg? Hova lett? És a tartalékok is. Nem hoztam fel a tíz darabot?
Megnyugodtam, hogy nincs nála több.