17. Rész
Leszálltunk a gépről, az felszállt. Justin azt mondta, hogy van egy ház a közelben, ott fogunk laki.
-Miénk az egész sziget. – mondta Justin, miközben megfogta a derekamat sétálás közben – Oda megyünk, ahova akarunk.
Hirtelen, nem tudom honnan, de eszembe jutott anya.
-Az nagyon jó. – mondtam egyhangúan.
-Mi a baj csajszi?
-Mielőtt elindultunk, összevesztem anyával. Várj, rosszul fogalmaztam. Nem összevesztünk, hanem megharagudtam rá, mert nem jött velem. Valamilyen szinten tetszik is, de az azért durva, hogy örökre.
Mikor ezeket a szavakat mondtam, váltakoztak bennem az érzések. Valamelyik pillanatban dühös voltam, a következőben már sírtam volna. De egy érzés mindig ott tombolt bennem. Mégpedig a szerelem. Azt az érzést nem tudta elnyomni a többi.
-Nyugodj meg. Majd rájössz, hogy ennek így kellett lennie. De most törődjünk mással. Van kedved úszni?
-Nem nagyon. Most inkább álomba sírnám magamat.
-Menj csak. Pihend ki magad. Ha mégis meggondolnád magad, ennél a medencénél leszek.
Elhúzta a bejárati ajtót, csodálatos volt a ház. A bejárat mellett volt egy hatalmas medence, arra mutatott. Nem értettem, mi célból építették, de különösebben nem érdekelt. Justin megmutatta a szobánkat, majd magamra hagyott. Beestem az ágyba, istenem, milyen puha volt, egyből elaludtam. Másnap reggel 9-kor jött Justin és ébresztett.
-Csajszi. Ébresztő.
-Mostantól csajszinak fogsz hívni? – kérdeztem a legálmosabb képpel.
-Igen. Kelj ki gyorsan az ágyból és gyere reggelizni.
-Mi lesz?
-Majd megtudod. Na gyere, kelj fel.
Megfogta a kezem és kihúzott az ágyból. Nagyon jól esett, hogy kihúzott. Tetszett. Bementem a fürdőbe, rendbe tettem magam, majd mentem enni.