11. Rész
Mindenki elrohant Justintól, hozzám.
-Mi a baj?
-Egy hulla. Ott.
Az egyik lány beúszott, hogy megnézze, addig én és Justin meglógtunk. Amikor visszajött a lány a deszkával…
-Átvertél minket.
-Hol van? – kérdezte egy másik lány.
Mi közben elbújtunk egy sikátorban a kuka mögé.
-Köszike.
-Nincs mit. Kötelességem megvédeni a munkaadómat.
-Vagyis a szerelmedet.
-Nem. A főnökö…
Nem tudtam befejezni, mert Justin befogta a számat. Halott valamit. Egy lány jött felénk. Felálltam és odamentem hozzá.
-Szia. Te mit keresel itt?
-Téged. Átvertél minket.
-Tudom. Bocsi. – mondtam gúnyosan, majd a háta mögé álltam, megnyomtam a nyakát, erre ő elájult.
-Mit tettél? – kérdezte aggódva Justin.
-Nyugalom. Semmi baja. Csak elájult. Pár óra múlva felébred egy hatalmas fejfájással és nem fog emlékezni az itt történtekre.
-Menjünk innen.
A fotózásra mentünk, ahol most is jól éreztük magunkat. Végig hülyéskedtük. A vége előtt negyed órával, megkértem, hogy álljon be egy pózba. Nem értette meg teljesen, ezért megmutattam. Amikor a kezét igazítottam, magához húzott és megcsókolt. Egyből villant a vaku. Egy hapsit megkértem, hogy fogja meg a kamerát, amíg beállítom Justint, erre lefényképezett minket. Azonnal elvettem tőle a gépet és kitöröltem a képet, majd befejeztük a fotózást. Justin hazavitt, de nem maradhatott velem, mivel az anyám… Na mindegy. Délután hat órakor hiányolni kezdtem Justint, ezért elmentem a raktárhoz. Bementem és csendben körülnéztem. Hangokat hallottam az emeleti szobából, lassan felsétáltam. Justin volt az Selenával. Először csak hallgatóztam. -Mi van a fotós csajszival? Jártok már? -Nem Selena. De szeretnék. Annyira tetszik, hogy semlegesen viselkedik. Se nem utál, se nem rajong. Szeretem őt, és mindent megadnék neki, de ő nem kér belőlem. Legalábbis ez jön le nekem. Bárcsak megcsókolhatnám! -Adj neki egy kis időt. Ha ő a tiéd, úgyis belédszeret. De addig is. Elégedj meg az én csókommal. Majd megcsókolta Justint. Én a falnál ültem, és csak könnyeztem lehajtott fejjel. Egy óra múlva kijöttek, és amikor Justin meglátott… -Erica, te mit keresel itt? -Arra várok, hogy befejezzétek a beszélgetést. És mielőtt mentegetőzni kezdetek… mindent hallottam. Láttam az arcukon, hogy csodálkoztak, mennyire nyugodt vagyok. -Nos, akkor én megyek. – mondta Selena. -Szia. – mondtam szipogva. Justin nem köszönt el. Mikor Selena a földszinten volt, Justin megfogta a kezem és leültünk az ágyra. -Figyelj Erica. Ne haragudj rám. Bármit mondasz… igazad van. -Nem haragszom rád. -Tessék? Miért nem? Pedig megérdemelném. -Kérlek hallgass végig. Azért nem haragszom rád, mert nincs miért. -De van miért. Hiszen hagytam, hogy Selena megcsókoljon. -Nem. Elmondom, hogy én mit láttam, illetve hallottam. Egy beszélgetést, benne egy kis tanácsadással. Selena úgy gondolta, hogy az lesz a helyes, ha megcsókol. Az a csók csak vigasz volt. De ez… - megcsókoltam – ez egy szerelmes csók. Ugyanis szeretlek. De titkolnunk kell egy darabig. És az áruló anyámnak sem mondjuk el. -Rendben. De most ne foglalkozzunk ezzel. Használjuk ki ezt a kis időt. |
|